Dong! 1. - Kezdetek~

[Sziasztok! ^^
Mostani történetem, egy KITALÁLT kpop bandáról fog szólni, a DONG!-ról. ^^
Nincs sok mondanivalóm a sztorival kapcsolatban, maximum annyi, hogy nem lesz egy vidám történet. De nem akarom előre lelőni a poént!
Jó olvasást! ^^
Yong~]


Név: Coco
Kor: 18 év (maknae)
Rapper, 160 cm, 39 kg, 0-ás vércsoportú.
Történetünk "főszereplője". Az anyja kínai, az apja koreai.


Név: Jung-Hyo
Kor: 20
Rapper, 182cm, 55kg, A vércsoportú.


Név: Seung
Kor: 25 év (leader)
Rapper, dalszöveg író, 180cm, 50kg, A vércsoportú.


Név: Chung-Ho
Kor: 19 év
Főénekes, 180cm, 52kg, AB vércsoportú.


Név: Yong-Ho
Kor 25 év (Rangidős, két hónappal idősebb Seung-nál)
Énekes, 178cm, 48kg, A vércsoportú.

Dong 1. - Kezdetek~

Végeláthatatlan sötétség. Talán meghalt? Nem, az nem lehet... hisz annyi mindent szeretett volna véghez vinni. De ezek, akkor mind beteljesíthetetlen álmokként lebegtek Coco szemei előtt. Hiába keresett, csak egy cseppnyi fényt is a feketeségben, nem talált semmit, ez pedig egyértelműen azt jelentette, hogy meghalt. Tehát tényleg eljött a vég. Coco, bár elfogadta sorsát, valami azt súgta, hogy ez nem lehet a halál. Nem. Még egész biztosan nem. De akkor mi? Hiába próbált beletörődni a ténybe, hogy valószínűleg már nincs, egy aprócska hang a fejében, nem hagyta nyugodni.
De várjunk csak...
...Sípolást hallott.
És ez a hang egyre csak erősödött, és egyre közelebbről hallotta. Lassan a szemhéján is átszűrődött a fény. Tehát tényleg nem halt meg. Lassan nyitotta ki a szemeit. Ismerős plafont pillantott meg, ismerős téglalap alakú lámpákkal, melyeknek halovány fényei, betöltötték a helyiséget. Az arcán egy lélegeztetőmaszk volt, kezéből infúziók, és pulzusmérők kötötték a testét egy géphez. Megint itt volt. A kórházban, oldalán a szorgosan író főorvos úrral, szemben pedig a banda többi tagjával, a családjával, akik most aggódó tekintettel figyelték. Ez felettébb jól esett a maknae-nek, és ezért egy kicsit önzőnek is tartotta magát. Már megint miatta töltik a szabadidejüket a kórházban.
- Mi történt? - motyogta nehézkesen, mivel a maszk, kissé gátolta a beszédben.
- Megint rád jött egy roham. - válaszolta Chung-Ho.
- Aha. És... mikor mehetek vissza? - fordult ezúttal az orvoshoz, aki szigorú tekintettel nézett vissza rá.
- Kérem, ne siesse el a dolgokat! A mostani rohama jóval erősebb volt az eddigieknél. Ez veszélyes. - mondta, majd megadóan felsóhajtott, miközben odasétált a többi fiúhoz. - Most beszédem van a barátaival. Utána elmehet. - tette hozzá még az orvos, mire Coco bólintott. Egyedül Yong-Ho maradt ott vele, és ez igazán boldoggá tette a rappert. Akaratlanul is elmosolyodott. Yong-Ho... Az édes Yong-Ho, élete egyetlen reménye. A szerelme, de erről csak szigorúan a banda tudott. Az idősebbik közelebb ment a beteghez, és ujjait összefűzte a sajátjaiéval.
- Hogy érzed magad? - kérdezte.
- Egész jól. - válaszolta Coco, és valóban jól érezte magát. Csak a feje sajgott egy kicsit.
Pár perc elteltével, az orvos visszajött, a banda többi tagjával, akik bár igyekeztek normálisnak tűnni, a tekintetükről félelem tükröződött, aggodalommal és bánattal keverve. Jung-Hyo szemeiben még könnyek is csillogtak, és ez felzaklatta a maknae-t. Hallotta, ahogy az iménti, ütemre sípoló hang, egyre gyorsul, és gyorsul. Seung odalépett Yong-Ho-hoz, és valamit a fülébe súgott. Coco nem hallott semmit, de az énekes arca, egy pillanat alatt hulla sápadt lett.
- M... Mi az? - kérdezte, mire a rangidős csak biztatóan megsimogatta a kézfejét, és próbálta a lehető legőszintébb mosolyt az arcára erőltetni. Már épp nyitotta volna a száját, választ adva a kérdésre, mire a főorvos lépett oda hozzá, félbeszakítva a "beszélgetést".
- Nos, úgy tűnik a pulzusa rendben van, nem sérült szerve sem. Azért a vérzésekre figyeljen oda! De ezen kívül semmi sincs, szóval... elmehet. - közölte a doki, miközben egy rakás frissen nyomtatott iratot tanulmányozott.
...
Késő délután értek vissza a villába. Seung azonnal neki állt főzni, míg Jung-Hyo és Chung-Ho xbox-ozni kezdtek, hangosan nevetgélve, ezzel oldva a feszültséget a házban, míg Yong-Ho és Coco a kanapén ültek. A maknae, a rangidős ölében foglalt helyet, szorosan átkarolva a nyakát, míg ő a hátát, és kék fürtjeit simogatta. Egész úton nem szóltak egymáshoz, ezért Coco örült, hogy végre nevetni hallja a többieket. Vajon mit mondhatott a doki ami ennyire felzaklatta őket? A kíváncsiság mardosta az oldalát, ugyanakkor ott volt benne, az az ismerős félelem, hogy talán jobb, ha nem tudja meg. Mindenesetre nem akart ezen agyalni most, mikor végre kiszabadult a kórházból. Ajkaival végigsimított szerelme ajkain, és épp, mikor csókba fordult volna át, ez az ártatlan játék, Seung jelent meg a szobában, fakanállal a kezében, és szakácssapkával a fején, de a napszemüvegét nem vette le és ezért, iszonyatosan röhejesen festett. Mindenki kuncogni kezdett, illetve Chung-Ho nem kacagott, hanem szó szerint, kidőlt a röhögéstől. A leader nem értette, hogy min röhögnek a többiek, viszont intett nekik, hogy kész a kaja. A banda úgy rohamozta meg a konyhát, mintha fekete péntek lenne. Rögtön lecsaptak a kajára, meg nem várva Seung-ot, aki figyelmeztetően csapott rá Jung-Hyo kezére, aki felsikkantott és az ujját kezdte szopogatni.
- Ezt most mé'? - kérdezte dühösen, mire a leader megvonta a vállát, majd leült az asztalhoz, fegyverével, a mindent elsöprő fakanállal a kezében. Miután belapátolták a vacsorát, mindenki elment lefürödni, és lefeküdni. Coco már rég az ágyukon pihent, mikor Yong-Ho visszajött a fürdőből egy szál bokszerben, frissen mosott hajjal. A maknae elpirult a tökéletes testet látva. Ő maga nem volt olyan izmos és jó testalkatú mint az idősebb. És most, a sötét hajáról csöpögő víz, még vonzóbbá tette.
- Mit nézel? - kérdezte Yong-Ho mosolyogva.
- Olyan gyönyörű vagy. - suttogta Coco, erotikusan csengő hanggal, beizzasztva Yong-Ho érzékeit. A fiú közelebb lépett az ágyhoz, majd a következő pillanatban már szerelme felett térdelt, és ajkaik szenvedélyes csókba forrtak össze. Nyelveik viadalt vívtak, miközben Coco átkarolta az idősebb nyakát, aki felbátorodva, a maknae bokszerébe nyúlt. A fiatalabb felnyögött, bele a csókba. Yong-Ho csókokkal kezdte beborítani Coco nyakát, kulcscsontját, mellkasát, csípőjét, hasát, és végignyalt az egyetlen rajta lévő ruhadarab szegélye felett. Coco nyögdécselt, és szerelme hajába túrt, mire a rangidős belecsókolt a köldökébe, majd visszamászott rá, és a füle mögötti érzékeny pontra nyalt. Coco imádta ezt, és Yong-Ho pontosan tudta, hogy ez az érzékeny pontja. Ha ehhez hozzá értek, abban a pillanatban, a "katona", szolgálatra készen állt odalent, csakúgy mint most. Már az idősebb bokszere is kezdett szűkös lenni, így nem húzta tovább az időt, egy gyors mozdulattal megszabadította magát, és Coco-t is a feleslegesnek bizonyuló hálóneműktől. Yong-Ho nem teketóriázott, egyik kezét rögtön szerelme tagjára rakta, és húzogatni kezdte a bőrt, sóhajokat, és nyögéseket kihúzva a kékségből, így ismét lehajolt hozzá egy újabb szenvedélyes csókért. Már éppen léptek volna tovább, de Coco elhúzódott, csakúgy, mint eddig mindig is.
Amióta Yong-Ho és a maknae együtt jártak, már sokszor kerültek ilyen helyzetbe, de a fiatalabb, sohasem engedte, hogy az orális kielégítésnél tovább menjenek. Nem arról volt szó, hogy a rangidős emiatt mérges lett volna. Neki jó volt az is, hogy Coco megengedte, hogy szájával kényeztesse, de való igaz, ennél már többre vágyott. Bár megértette, hogy a kékség mitől is félhet annyira, hisz még szűz volt, ezért nem is erőltette soha a dolgot, de egy idő után, már kezdett zavaróvá válni a dolog. Azonban most is, csak az orális élvezeteknél maradtak, és kellően kielégítették egymást, majd a maknae odabújt Yong-Ho-hoz, és megpuszilta szerelme arcát, aki bánatosan mosolygott le rá.
- Az a baj... hogy még mindig... - kezdte Coco, a rangidős problémáin gondolkodva, mire az idősebbik megrázta a fejét.
- Dehogyis. Majd akkor lépünk tovább, ha készen állsz. Tudok várni. - simogatta meg az arcát, miközben őszintén elmosolyodott.
- Megígérem hamarosan felkészülök rá. - szabadkozott Coco, mire Yong-Ho elmosolyodott.
- Annyira szeretlek te Hupikék törp. Jut eszembe! Bevetted a gyógyszereidet? - Coco azon nyomban felpattant. Tudta, hogy elfelejtett valamit. Gyorsan a fiókjaihoz sietett, és kihalászta a gyógyszeres dobozt az egyikből. A fürdőbe sietett ami pont üres volt, és egy pohár vízzel, leküldte a napi piruláját, ezután megmosta az arcát, és hosszasan tanulmányozta magát a tükörben. az arca még sápadt volt a legutóbbi rohama miatt.
A debütálásuk után egy hónappal, kezdődött az egész. Éppen zuhanyzott, amikor az orra vérezni kezdett, és a feje lüktetni. Szédült, és a következő pillanatban összeesett a kabinban. A teste rángatózott, míg a szája habzott, és az orra vére sehogy sem akart elállni. Yong-Ho talált rá. Mindannyian nagyon megrémültek. Az orvosok, egy elég ritka betegséget diagnosztizáltak nála. Az első roham után kezdtek összemelegedni a rangidőssel, és nemsokára már szeretők voltak. A rohamok eleinte elég gyakran jelentkeztek, és félő volt, hogy ez a banda végéhez fog vezetni, éppen ezért Coco próbált erős maradni. Szép lassan kezdtek ritkulni ezeknek az eseteknek a számai, és már egy jó ideje egyszer sem jött rá roham, de a legutóbbi alkalommal, ő is érezte, hogy súlyosabb volt a többinél. Utálta ezt, hogy nem lehet egészséges, és hogy hátráltatja a bandát. Seung erre azt mondta, hogy emiatt ne aggódjon, még ha könyörögne sem cserélnék őt le, hiszen családtag. Ez a gondolat mindig megmelengette a szívét, és mosolygásra kényszerítette.
A banda...
Csak ők tartották még mindig benne a reményt. Csak miattuk próbált meg erős maradni. De az az arc... amit a kórházban vágtak miután a főorvos beszélt velük, megijesztette őt, és rossz előérzete támadt. Orvérzései gyakrabban voltak, általában éjszakánként. Azon az éjszakán azonban nem aggódott, hisz tudta, rohamok után közvetlen, csak nagyon ritkán kezdett el vérezni az orra.
Nagyot sóhajtott, majd visszament a szobába. Meglepetésére, Yong-Ho már aludt. A rangidős az ágy szélére húzódott, szájából egy kis nyálcsík csorgott végig az arcán. Coco elmosolyodott a látványtól. Halkan odasétált az ágyhoz, bebújt a szerelme mellé, majd egy puszi kíséretében hozzá bújt, és betakargatta magukat.
- Jó éjszakát, te hülye panda.